A hideg idő beköszöntésével megkezdődött a disznóvágás szezon. Mi is meghívást kaptunk egyre, férjem nagyszüleitől. Így a múlt hétvégén rég nem látott rokonok és barátok gyűltek össze, hogy megtöltsék az öregek éléskamráját mindenféle disznótoros finomsággal.

A férjem családjában nagy hagyománya van a disznóvágásnak, így a hosszú évek alatt sikerült kikísérletezniük egy olyan kolbász receptet, ami a tágabb értelemben vett család minden tagjának ízlik és viszonylag - már amennyire egy kolbász csak lehet - gyomorkímélő is. Na, ezt próbáltam meg rekonstruálni konyhai körülmények között, természetesen kisebb mennyiségben. Így a kivétel erősíti a szabályt alapon most nem egy zöldséges ételt írok le, hanem egy igazi húsevőknek való fogást.

Recept

Hozzávalók (1 kg húshoz):

1 kg apróhús/kolbászhús (70/30 arányban tartalmaz sertéshús és zsírt)

20 g só

20 g édes őrölt pirospaprika (csípős kolbászhoz: 14 g édes és 6 g csípős paprikát kell tenni)

1,2 g őrölt fekete bors

40 g fokhagyma

1 kis kiszerelésű vékonybél csomag

Mielőtt a húshoz hozzákezdenék, a belet vízbe áztatom és többször átöblítem. Ez azért fontos, mert a belet sós lében tartósítják, így le kell mosni róla, hogy ne rontsa el a kolbász ízét!

Ezután az apróhús ledarálom (tudom, hogy nem minden konyha van felszerelve húsdarálóval, így ezt a lépést érdemes a hentesnél elvégeztetni), majd egy nagy keverő- vagy dagasztótálba teszem. Hozzáadom a fűszereket, a lereszelt fokhagymát és alaposan összedolgozom a masszát. Nagyon fontos, hogy a fűszerek jól elkeveredjenek a hússal és egyenletesen bevonják azt. Amikor ezzel megvagyok, jöhet a betöltés.

Az egyetlen olyan felszerelés, ami nélkül nehezen lehet kolbászt készíteni, az a kolbásztöltő. Amennyiben szereti a család a disznótorost, ugyanakkor fontosnak érzitek, hogy ezek az élelmiszerek is tartósítószer és ízfokozó mentesek legyenek, akkor érdemes beruházni egyre!

Még egyszer, utoljára átmosom a belet folyó víz alatt, és már kezdem is. A kolbásztöltő tartályába adagolom a húst, és szépen egyenletesen betöltöm a bélbe. Arra kell figyelni, hogy ne legyen benne levegő, a massza a lehető legjobban kitöltse a helyet. Mikor ezzel megvagyok egy viszonylag hosszú szál kolbászt kapok. Ekkor még lehet formázni, én kisebb olyan grillkolbász méretű darabokra osztom. Ez úgy történik, hogy a megfelelő helyen összenyomom a kolbászt, így kettéosztom a masszát, majd az egészet megtekerem és elvágom. Én most kisebb párokat készítettem a betöltött szálból.

Ezután már csak sütni kell: 250 fokos sütőben 1-1,5 óra alatt (a kolbász vastagságától függően) elkészül.

Én krumplipürével tálaltam, amit vaj helyett a kolbászból kisült zsírral kevertem ki (ettől lett olyan szép piros színe). Valamint házi savanyú uborkát és a felnőtteknek savanyított cseresznyepaprikát adtam mellé. A férjem jobban szereti kenyérrel enni krumplipüré helyett, így azt is sütöttem, méghozzá teljes kiőrlésű változatot. Na nem azért, mert a kolbász mellett ezzel szeretnék ügyelni a vonalainkra, hanem inkább a kislányom miatt, aki imádja a kenyérféléket. Több gyerekhez hasonlóan viszonylag sokat is eszik belőle, azonban a finomított lisztek rossz irányba befolyásolják az emésztését, így a problémák elkerülése érdekében igyekszem teljes kiőrlésű vagy magokkal dúsított pékárut az asztalra tenni.

Nem mondom, hogy nem munkás egy ilyen ebéd elkészítése, de néha-néha mégis megéri. Kóstoljátok meg!