Sajnos mostanában nem tudok annyi időt tölteni a konyhában, mint amennyit szeretnék.

A múlt héten is, mint mostanában minden héten, sorra jöttek a tennivalók. A kislányomnak bölcsődei fotózása volt, és mivel ezek a képek már az anyák napjára készültek - amiből majd a mamák szuper kis ajándékot kapnak -, az öltözéknek már a tavaszt kellett idéznie, ami így télvíz idején alapos átgondolást és egy kis utánjárást, kutatást igényelt. Ezt követően névnapot tartottunk, szintén Dorennek, amire - az elveimmel ellentétben - ez alkalommal nagyrészt boltban vásárolt nasit vittünk, de azért egy gyorsan elkészíthető oreo muffint kisütöttünk. Majd az első farsangi bál következett - amit történetesen ma tartanak a bölcsődében -, erre az alkalomra angyalka jelmezt készítettünk. Egyszóval volt mivel elfoglalnom magam.

Most, hogy túl vagyok a tennivalók során, illetve már csak az élménybeszámolót várom a kislányomtól, hogy hogy érezte magát, megfelelt-e a jelmez az elvárásoknak, minek öltöztek a többiek, stb., egy kicsit lazíthatok, és elmesélhetem, hogy azért egy kicsit kirándultunk is a hétvégén és két népünnepélyt is meglátogattunk.

Az egyiket itt tartották helyben, így fogtuk magunkat és mivel szombaton nagyon szép idő volt, kisétáltunk és körbenéztünk a IX. Bácskai Hurka- és Kolbászfesztiválon.

Azt kell mondjam, hogy ez a rendezvény is egyre színvonalasabb és a szervezők évről-évre jobban figyelnek arra, hogy változatos programokkal az egész családnak kikapcsolódást biztosítsanak. Ezért volt a kicsiknek szalmalabirintus és gyermek zenei koncert. Idény már megjelent néhány árus is, akik házi készítésű sajtokkal, mézekkel, savanyúságokkal kóstoltatták az érdeklődőket, így lehetett kicsit nézelődni, míg az ember várja, hogy elkészüljenek a kolbászok. Amiket egyébként a helyi hentes szakma jeles képviselői készítettek, ők adtak ízelítőt saját receptjeikből. Hurkából kevésbé, viszont kolbászból számtalan fajtát kóstolhattak az idelátogató vendégek, hiszen a sertésen kívül, ló- és nyúlhúsból készült verzióval is találkozhattunk. Összegzésként elmondható, hogy a versenyzők szépen terített asztalokkal és ízletes falatokkal, a szervezők pedig a jó hangulat érdekében változatos műsorokkal készültek kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

A másik rendezvény, amin minden évben részt veszünk, a Busójárás. Így vasárnap felkerekedett kis családunk és elutaztunk Mohácsra.

A Busójárás, személy szerint nekem, mindig nagy élmény, mert amellett, hogy egy jó hangulatú, szertelen és vidám mulatság, többek között a tél elűzését, "a hideg idő végét" is jelenti, így lélekben ekkor már elkezdem várni a tavaszt. Ez engem tényleg mindig nagyon jó érzéssel tölt el, mert én nem igazán szeretem a telet, bár igyekszem meglátni minden évszakban a jót és a szépet, de ez nem mindig sikerül. :)

Mivel ez a rendezvény mondhatni egész napos, ettünk is. :) Általában, ha elmegyünk valahová próbálom felkutatni a helyre jellemző ételeket, hogy megkóstoljuk a táj jellegzetes fogásait. Na, most nagyon nehezen bukkantunk az ételárusító helyek közt ilyenre, de azért egy helyen kaptunk pljeskavicát, ami határozottan szerb étel.

Faszén parázson sütötték a húst, ami egy plusz ízt adott neki, a zsemle is nagyon finom volt, amibe végül a hús került, nem is hasonlítható a hamburgereknél megszokott bucihoz. Egyszóval jót ettünk, és az biztos, hogy  megpróbálom házilag is elkészíteni a pljeskavicát.